Mászkálás, szálláspara, szellem

valami valamikor megcsípett, de nem volt vészes

amit láttok, az a csap, maximálisan megnyitva... mire megtöltöttem a flakonunkat, egészen elgémberedett a kezem

Reggel elsõ dolgunk volt, hogy kimentünk a közeli piacra, ahol vettünk egy-egy nagy gyümölcstálat mindenféle vegyes gyümölccsel, és hozzá fél liter préselt gyümölcslét. Kiültünk a La Rambla szélére, és az embereken mozizva nagyon jóllaktunk.

Elindultunk felderíteni Barcelonát... megállapítottuk, hogy itt is van graffitis kultúra

"áram van, ne ússz!"- nem úsztunk.

Hahaha, kecsó Münchenes fotója miatt most itt a bosszú tõlem...kecsó kajál

Közeledve a Sagrada Familiahoz megállapítottuk, hogy nem kicsi

A terhelõ bizonyíték, hogy ott voltam. És persze a kötelezõ hülye beállás ;)

Kecsó, fotózzuk le, ahogy kidobjuk az utolsó táblánkat! Mivel innen már csak hazafelé megyünk... ok? Na, elõveszem a gépem, bekapcsolom, várj...mondom várj, bameg! Na mindegy. :D

itt azt láthatjátok, ahogy két nagyobb út eltûnik egy játszótér alatt

ez az elõzõ képhez képest egy teljes fordulat... íme, az út eltûnt a város alatt:)

felmentünk a Güell-parkba: kecsó "töklaza", kaktusz, kilátás

a Sagrada Familia építését 1882. március 19-én kezdték el.
Azt mondják, 2182-ben be is fejezik...

Az ellenállók tábora a város szélén volt

kecsó azt állította, hogy gyorsabb a fénynél. Ezt úgy bizonyította, hogy fotóztam egyet, és õ közben olyan gyorsan rohangált, hogy többször is rajta van a képen. Sõt, mondta, hogy közben egyszer még pihent is. De én már nem lepõdök meg semmin vele kapcsolatban... :D

ez a kép nem rossz, de a lényeg a következõ kép lesz, ami ez alatt készült

a park felsõ részét ez a rengeteg oszlop tartja

a Güell-park kijárata... illetve gyanús, hogy a bejárata, csak akkor mi hátulról támadtuk szegényt

észrevettünk egy kiszabadult papagájt... aztán mégegyet... aztán mégegyet!
Ott örültünk, hogy mekkora esélye van annak, hogy egyszerre három elszökött papagájt látunk!?
Aztán lassan kiderült, hogy a papagáj szabadon élõ állat errefelé...

hazafelé beugrottunk egy netcaféba, és egy rosszhírt hozó email miatt elég szarul voltam, és utána úgy csináltam ezt a fotót. És az a csodálatos, hogy a fotón ebbõl nem látszik semmi... max hogy kicsit ferde.

Láttunk még sok mindent Barcelonából, megint egész este mászkáltunk...volt egy villamossín, ami úgy ment át egy park szélén, hogy a fûben volt a sín, és a sinek között is fû volt... mit fû, pázsit!

Mivel reggel kijelentkeztünk a hostelbõl, mászkáltunk és kerestünk másikat, ami olcsóbb, meg amúgy eléggé tele voltak...végül kezdtünk kicsit megijedni, akkor végre találtunk egyet, ahol egy tipikus angol úriember volt a recepciós... mondta, hogy már csak egyetlen szobája van, 44 euró egy éjszakára. Kiderült, hogy nincs elég pénzünk, így megígértettük vele, hogy nem adja ki másnak, amíg elmegyünk pénzt felvenni... õ ezt nagyon nem akarta, sokáig ellenkezett, de addig gyõzködtük, amíg azt mondta, hogy rendben, de nagyon siessünk, és nem ígéri, hogy túl sokáig foglalja nekünk a szobát . Mi siettünk volna, de a legközelebbi automatát negyed órányira találtuk meg, így fél órával késõbb értünk vissza.
A következõ kép fogadott minket, ahogy felértünk a lépcsõn: a recepció elõtt áll Antonio Banderas, meglát minket, és mérgesen a pultra csapja a szobakulcsot. A mi szobánk kulcsát. Persze kínjában röhög is közben. Spanyolos hangossággal mérgelõdik a recepciósnak, aki pókerarccal veszi tudomásul, hogy visszatértünk, tehát az utolsó kulcs joga minket illet. Banderas valami olyasmit mond, hogy "shit, you had the luck", közben rájövünk, hogy ez nem is õ. Valamit magyaráz még nekünk, majd ledobja magát a recepció melletti fotelbe, és elkezdi nézni a tévét. Látszik rajta, hogy ott fog éjszakázni.

Mi felmegyünk, lepakolunk, és fájlaljuk a lábunkat. Ma legalább 500 km-t gyalogoltunk...az utolsó fél órában már úgy éreztem, hogy a sarokcsontomon járok. Fájt.

Lefekszünk aludni egy jót. A szobában a két sarokban az egy-egy ágy, harmadik sarok mellett az ajtó, negyedik sarok helyén egy kis 1x1 méteres beugró, ott van az ablak. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valaki elmegy az ajtótól az ablakig, és a beugróban elbújik. Kecsóra nézek, õ is éppen felül az ágyán. Mondom neki, hogy te is láttad?!? Azt mondja igen, ott ment el valaki... felpattantam, és jó nagy kerülõvel mentem, hogy benézzek a beugróba, úgy, hogy ne tudjon rám ugrani az a valaki onnan. Jó kis adrenalinlöket volt... végül benéztem teljesen, és nem volt ott senki. Az ablakot tárva-nyitva hagytuk éjszakára, mert meleg volt, de a negyediken voltunk, és egy kis belsõ udvarra nyílt az ablak. Alattunk házibuliztak, az ablak mellett egy eresz csöve. Valaki lemászott volna? Megnéztem az ajtót, a kulcs benne, és be volt zárva... asszem retesz is volt. Akkor valaki felmászott, aztán lemászott? Vagy csak közösen hallucináltunk? Sose tudtuk meg. :)

< 12. nap: Barcelona, esti őrület | 14. nap: Hazaindulás, padon alvás >