Úszkálás a lagunában

Reggel ahogy felkeltünk, elsõ dolgunk volt, hogy fürödjünk egyet a tengerben... úgyhogy uccu-neki, és már benne is voltunk!

kecsó beleveti magát a habokba

kis fröcskölés, hogy a cseppek megálljanak a levegõben

a parton kicsi hullámok voltak

de beljebb már nagyobbak

vízalatti pillanatkép

Mire kilubickoltuk magunkat, már farkaséhesek voltunk. Elindultunk hát a megfelelõ helyre (a tegnapi körsétánkból már pontosan tudtuk, hova kell menni). Szóval magyarként bementünk egy svédasztalos kínai étterembe, Spanyolországban:) Csak hogy keveredjen minden. És hogy amúgy is keveredjen minden, a tésztát kivéve mindenbõl szedtünk...

Még azokból a kis halakból is (a tányérban baloldalon), amiket én otthon szárítva a teknõseimnek adtam anno... akkor azok elég büdösek voltak. Nos, ezek pontosan ugyanolyan szagúak és... ízûek voltak. Teknõsnek éreztem magam. Ettünk garnélát is, meg polipot, meg pár dolgot, amikkel nem voltunk tisztában, hogy mik azok. A teknõseleségen meg vmi polipon kívül minden finom volt.

Mivel ez egy svédasztalos hely volt, megpróbáltuk a lehetõ legtöbbet kihozni a helybõl és a pénzbõl (8.5 EUR), így vagy két órát üldögéltünk ott, jópárszor szedtünk, és a végén kb 10 percenként vettünk valamilyen desszertet (joghurt, banán, gyümölcstál, stb). Régen laktam ilyen jól:) Utána még sziesztáztunk kicsit, aztán elindultunk fel a város melletti sziklákra, amiket a touristinform-os néni említett tegnap.

A felfelé vezetõ úton volt egy nagyon magas, nagyon vékony növény, pár kis lombbal. Az valami gyönyörû volt! De a mellette lévõ mini-pálmafa is. Jól érezték magukat itt.

l'Estartit látképe félútról

fölfelé az út nagyon sziklás volt, nehéz volt menni rajta. Azonkívül tûzött a nap, hõség volt

rögtönzött panorámakép :))

nézelõdés már a sziklák tetején

nagy élet volt a tengeren, sok kis fehér folt mászkált fel-alá

meditálás a szikla tetején

meditálás a szikla tetején 2

Nagyon felemelõ érzés volt a látvány... a világ tetején éreztem magam! Ezen a képen kecsó a bal felsõ sarokban széttárt karokkal élvezi az életet éppen:D a lenti távolabbi laguna pedig az, ahova innen lementünk fürödni egyet a sziklák között

a lenti lagunából éppen két búvár jött ki, amikor megérkeztünk

a parton a sziklák simák voltak, de beljebb érdesek és tele voltak tengeri sünnel

a tenger alja, kis tengeri sünökkel. Voltak egyébként kisebb-nagyobb halak is, meg jópár rák napozott a sziklákon

kis hezitálás után (a biztosításunk nem volt érvényes nem kiépített strandra, hehe), végül fogtuk magunkat és beúsztunk... elég nehéz volt felmérni lefelé a sziklák távolságát, mert néha lábnyújtásnyira éreztem õket, a sok kis tengeri sünbe meg ha nem muszáj nem akartam belerúgni. Így lebegtünk a tetején egy darabig, és vizsgálgattuk a laguna sötét titkait:)

itt éppen magyarázok valamit. Talán hogy hova ugorhatnánk be a sziklákról

kecsó is nézelõdik. Vagy csak pihen?

egy ideje hülyültünk ott, amikor jött egy spanyol család. Úgy láttam, õk nem akarnak a sziklákon bemászva szenvedni. Megkérdezték tõlünk (angolul), hogy hogyan a legegyszerûbb bejutni a vízbe? én meg mondtam félig viccesen, hogy hát be kell ugrani a szikláról... az apuka rákérdezett, hogy innen jó? És oda állt, ahonnan úgy véltük be lehet ugrani, csak ki tudja meddig megy le az ember a vízben, és azért jobb nem ráugrani egy tengeri sünre... mondtam, hogy "talán". Erre egymás után beugráltak. Nem szívbajosak ezek a spanyolok! Vagy csak tapsztaltak. Gyanítom nem most ugráltak be elõször tengerbe szikláról...

Õk egyébként elég hamar elúsztak ki a tenger felé... mi is követtük õket, de a végén én már kifejezetten rosszul éreztem magam, amikor alattam és tõlem balra a fekete mélység, jobbra a sziklák, amik belevesznek lefelé a mélységbe... elõttem meg a mégnagyobb sötét semmi, néhány halrajjal... ez már nem az emberek világa volt, aprónak és nagyon könnyen sebezhetõnek éreztem magam. Például ha egy cápa feltûnt volna és megtámad, semmi esélyem sem lett volna ellene. Azonkívül kifejezetten aberrált érzés volt lebegni "nagy magasságban" úgy, hogy a lábaim alatt nem látok semmit, csak egy sötétségbe veszõ mélységet. Nem láttam az alját a tengernek, ellenben a mellettem lévõ szikla miatt láttam, hogy meddig látok le. Tiszta volt a tenger, nagyon sokáig... "több emelet" mélységig láttam még. A sziklák is adtak az egésznek egy hatalmas méretet, hogy még kisebbnek érezhessem magam. És akkor elképzeltem magam alá mindent, halrajokat, tengeri sünöket, murénákat, hatalmas cápákat akik hamarosan feltûnnek a sötétbõl, óriáspolipokat amik megesznek minket desszertre, vízalatti városokat, idegen civilizációkat... :D

...végül elkezdett besötétedni, akkor elindultunk vissza a városba. A sziklák tetején megint nagyon felemelõ volt végigmenni (hát igen, mi emeltük fel magunkat rájuk mondjuk, hehe). A sziklák fölött ekkor többezer madár száguldozott - de szó szerint! - összevissza. Vadászgép módjára suhantak el a fejünk fölött, hogy aztán a szikla szélénél a mélybe vessék magukat... akkor nagyon sajnáltam, hogy én nem vagyok olyan madár, és nem csinálhatom utánuk!:)))

Aztán a városban még kajáltunk, sétálgattunk, megnéztük a bulizós helyeket, és ezt a fotót még megkapjátok a mai nap végére. :)

< 8. nap: A Spanyol tengerpart | 10. nap: Újra laguna, henna, vita >