Kecsó:
Ha az utolsó bejegyzés óta eltelt napok számát, óráknak érzékeltük volna, egy nem mindennapi reggelen , már megterített asztal mellett kávé szürcsölgetése közben révedünk MÉG mindig MÜNCHENBEN:)

Ennyi mint bevezetés, a már érzékelhetõen kusza de annál izgalmasabb új nap kezdetén, útban Svájcnak. Reggeli közben már érzékeljük a srác Sebi és a kisfiúk Lazar ténykedését körülöltünk, már épül a táblánk, vérprofi módon, és mert azt mondtuk megnézzük a közeli nagy tavat ezért mint úti cél nem volt nagy táv, de alatta kisbetûvel reicthag Portugal (remélem jól írtam, nem tudok németül csak tipp:) volt kiírva. Majd jön az újabb info, György ki a nap újabb Magyar meglepetése, ott lakott egy emelettel feljebb és már úton felénk, hogy minket kivigyen a legközelebbi benzinkúthoz vagy parkolóhoz, hogy tudjunk tovább stoppolni:D

és ez nem vicc, na persze elõtte még egy órás beszélgetés, Lázárral játék stb. jó pofa volt aztán köszönés, köszöngetés és döcögés tovább

Megbeszéljük az aktuális muszlin kérdéseket, hogy õ hogy került Németo.-ba, mivel foglalkozik és még mindig Magyarul, egy szót se kellet kocsiban más nyelven beszélni:D mentünk úgy jó 10km-t mikor megtaláltuk a legjobb parkolót és megint köszönés köszöngetés

Poénból már teszteljük az "odamegyünk megkérdezzük technikát" még nagyon nem hiszünk benne, aztán elõvesszük a fényképezõinket és elkezdünk kattogtatni, amikor bezakatol egy SURFös volkswagen old skul kis busz, amirõl már tudtam, hogy az a mienk, mi velük fogunk menni, kb 5 perc telt el. És igen felvettek, mennek Zürichbe velük együtt mi is. Jó társaság voltak õk elöl, mi hátul, õk egymással, meg mi is egymással beszélgetünk mindezt 3-4 órán keresztül, néha néha megálltunk itt-ott akkor ki dumáltunk magunkat, hogy kik is õk. Ami kiderült azaz hogy az egyik fiú a másik lány, a kapcsolatukat csak találgatni tudtuk, sose stoppoltok és mondták, hogy Zürichben nincsen hippi negyed, amire én elszomorodtam mert én azt hallottam hogy ....:D

A zene meg már iPodról ment és végig siklani az Alpok közepén valami hitetlen szép.

Beérkeztünk a kedves kis terep asztal, mese világába.

Zürich elõtt úgy 30 km -re kiugrás, egy kútnál stoppolgatás tovább. megáll egy kis autó, kiszállt a srác a Che Guervera polójával, már tudtam, hogy õ a mi emberünk. Érzések megint nem csaltak és tényleg õ volt. Õ végre bevitt Zürichbe, ahol kirakott a szerinte legjobb helyen, amire mondta, hogy itt látott már stoposokat, mondtuk akkor oké õ tudja mi a jó nekünk:D

A további képeket úgy lehet elmesélni, mintha a Kálvin téren valaki kiállna egy Szlovénia táblával persze stopos célból. Kb. így festhetünk Zürichben. Aminek meg volt a sikere, az összes még egyszer az ÖSSZES ember nevetet, tapsolt, drukkolt, beszólt, megrázta a fejét, éljenezett amikor meglátott minket a FRANCE táblánkkal. Be is kerültünk a helyi újságba, meg az esti Híradóba, mert szenzációnak tartották amit csinálunk.

Igazából az a legjobb, hogy az ember csak sejti, hogy valaki úgy is megfog állni, de ezt ott állva mégis úgy tûnnik, hogy ez mégse igaz, aztán mikor már nem is gondolkozunk ilyenen, valaki tényleg ott áll mellettünk és mondja, hogy ugorjatok be. Ahogy ez most se történt másként és már úton Franciaország felé jártunk, azzal a sráccal aki beutazta stoppal a fél világot mikor 30 évesen megelégelte a munka egyhangú szürkeségét. Azaz majdnem Franciaország felé, csak még elõtte tettünk egy kitérõt Bulla nevû kis faluba ahol ismét vendégül láttak minket estére, és már megint egy sörrel kínálnak:D zuhanyzás, beszélgetés felváltva. Peti úgy látta hogy a feleség nem annyira szimpatizál a papával, hogy mi ott vagyunk (látott a TV-ben), de szerintem ez a kétség alább hagyott, mert a szövegelés végén már családi videókat muttogattot nekünk. És a gyerekek végig azt játszották, hogy mögém osonva a hajamhoz hozzáérnek, lenyûgözte õket, odáig voltak:D

Majd szunya a kertben a sátrunkban.

< 2. nap: München, Isar, váratlan vendéglátás | 4. nap: Genfi-tó, Francia határ >