Nemtomhonnan-nemtomhova

Reggel felkeltünk a hotel melletti füves részen felállított sátrunkban, nyújtóztunk egyet, ettünk egy falatot, összepakoltunk és továbbindultunk. Úgy döntöttünk, hogy ma egész nap utazunk, nem nézünk meg semmit és senkit. Messze még Portugália.

Kimentünk az útra, stoppoltunk, és nagyon hamar csikorgó kerekekkel mellénk csúszott egy kis fehér autó, kipattant belõle egy fiatal srác, és fülég érõ szájjal, ökölbe szorított kézzel hadonászva mondta, miután bólintottunk, hogy igen, stoppolni akarunk:

- YES, YES, YESSS!!!

Nagyon lelkes volt, szerintem soha életében nem látott még stoppost, és ez számára biztos valami misztikus élmény lehetett, mert 120%-on pörgött miattunk. Beültünk, én az anyósülésre, és egybõl belebotlottam a lábamnál keresztben heverõ baseball-ütõbe. Mondom "wow, what a weapon", a srác meg csak röhögött, és kérdezõsködött, hogy honnan jövünk, hova megyünk, stb...
pár mondatot tudtunk csak váltani, mert hamar kiderült, hogy õ nemsokára lefordul egy faluba, nekünk meg tovább kell menni, ezért pár kilométer után kitett minket. De nagyon úgy tûnt, hogy bearanyoztuk a napját. Õ meg a lelkesedésével dobta fel a hangulatunkat:)

Nem stoppolhattunk pár percnél többet, amikor megállt egy fehér landrover (úgy látszik ez egy landroveres idõszak), és egy 35 év körüli, értelmes normális csávó felvett minket, aki Narbonne közelébe ment Kite-surf-ölni. Tulajdonképpen vele töltöttük a nap nagy részét, mert nem siette el a dolgot, valamint direkt nem az autópályán ment, mert jobban szerette nézni a tájat és a városokat. Ami végülis nekünk sem volt baj, hiszen megnéztük Franciaország egyik legszebb részét, Provence-t.

Meg jófej volt, megállt egy helyen venni magának szendvicseket, és amikor mi az árakra tekintve megállapítottuk, hogy nem veszünk semmit, meghívott minket pár szendvicsre. Jól elbeszélgettünk vele, mutatott fotót a feleségérõl és a két gyerekérõl, mesélt a kite-surfingrõl, mi meg meséltünk magunkról meg az eddigi élményeinkrõl. Valamint mutatott nekünk zenéket, mi pedig az mp3-lejátszóinkról mutogattunk neki saját zenéket, magyar együtteseket is, a Quimby pl tetszett neki, de persze nem értette.

Sziklafal és házak valahol dél-Franciaországban

Avignon mellett van egy híd, ami csak félig van meg. De hogy miért...? Elfelejtettem. :)

Avignon különlegessége, hogy városfal veszi körbe, és a város belsejében nincs autós forgalom

A villamos így néz ki Montpellier-ben

Egy kisváros látképe az autóból

Végül pár óra autókázás után valahol Narbonne alatt õ elkanyarodott a tenger felé, mi pedig kiszálltunk egy nagy zárva lévõ bevásárlóközpont mellett, ami egy kisváros mellett lehetett, mindenesetre körülötte nem sok minden volt.

Itt gyártottunk egy Barcelona táblát, és stoppoltunk elég sokat, de nagyon gyér volt a forgalom, és a nap is ment le lassan. Ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor vagy három órát álltunk az út mellett. Néha ilyen is van. Úgy hallottuk, hogy Spanyolországban nem a legjobb a stopp. Talán ahogy haladunk délnek, annál nehezebb lesz...de úgy gondoltuk, hogy majd úgyis kiderül. Nem tudtuk, hogy pontosan hol vagyunk, de azt tudtuk, hogy már nagyon közel a Spanyol határhoz, ez az egyre fülledtebb melegen és az egyre több pálmafán is érezhetõ volt. :)

Amikor végül besötétedett, jobbnak láttuk szállást keresni. Találtunk több olcsó hostelt is a közelben. Mindegyik "automata-szállás" volt, tehát a bejárati ajtó mellett volt egy pénzkiadó automatához hasonlító monitoros dolog, ahova miután bedugtad a hitelkártyádat, sokféle nyelven lehetett kiválasztani, hogy hány éjszakát akarsz maradni, és kérsz-e reggelit, vagy valami egyéb extrát. A legolcsóbb Hostelek sajnos tele voltak, de így is találtunk egy jót, asszem 44EUR-ért kettõnknek egy éjszakára, reggeli meg minden nélkül. Amikor ezt kiválasztottuk a megfelelõ gombokkal, a kártyánkról lehúzta a pénzt, és kiadott egy kis papírt, amin az ajtók számzára látható. Számzáras volt ugyanis az összes ajtó.

Mint látható, egy pillanat alatt belaktuk a szobánkat. :) Kajáltunk egy jót (bár a szalonna mintha zöldesebb lett volna már az átlagnál), majd zuhi, a már szokásos nagyon gagyi francia vetélkedõ-nézés, majd aludtunk egy jót.

< 6. nap: Lion Lyonban, hotelben sátrazás | 8. nap: A Spanyol tengerpart >